Dr. Veress Emőd egyetemi tanár a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem polgári jogász professzora. Őt kérdeztük az erdélyi jogászképzés helyzetéről, jövőjéről.

— Amikor a Sapientia EMTE jogászképzése 2010-ben elindult, a legkomolyabb probléma az oktatók kérdése volt. Felmerült, hogy egyáltalán nem lehet jogászképzést indítani, hiszen nincsenek tanárok. Hogy áll ma az egyetem oktatói állománya?

— Olyan “nagyméretű” kisebbségnek, mint az erdélyi magyarság, szüksége van saját maga által tervezett tartalmú és nyelvű jogászképzésre. A kisebbségi jogérvényesítésnek sajátos igényei vannak olyan kulcsfontosságú területeken, mint a kisebbségi jog, a közigazgatási jog, vagy akár a gazdasági jog. A szovjet típusú diktatúra körülményei között, ha korlátozottan is, de ezt a képzési igényt a Bolyai Tudományegyetem látta el, magyar nyelven. Amikor 1959-ben a magyar jogászképzést felszámolták, jól megtervezett lépés volt. Ha valamely kisebbségnek nincsen felkészült jogász elitje, az legyengül, védtelenné válik, ereje megtörik. Jogászok nélkül bármilyen nemzeti kisebbség kiszolgáltatott. E tételt helyesen ismerte fel a romániai diktatúra, amely a nacionalizmust tette meg – a marxi és lenini ideológiánál is fontosabb – alapjává.

A Bolyai jogászképzésének megszüntetése után a joghallgatónak felvett magyarok számát korlátozták, az oktatást asszimilációs célzattal teljesen román nyelvűvé tették, nem alkalmaztak új magyar egyetemi oktatókat. Ilyen körülmények között a rendszerváltás pillanatában alig néhányan voltak tudományos fokozattal rendelkező magyar jogászok Romániában. Kialakult az álláspont, hogy a megváltozott körülmények között mindenki nyitott lenne a magyar szaknyelvnek valamilyen szerepet szánni a jogászképzésben, de hát nincs aki oktasson, ezért ez lehetetlen.

Egyetemi oktatás valóban elképzelhetetlen tehetséges, intenzív kutatói tevékenységet végző oktatók nélkül. A rendszerváltás után azonban többen tudományos fokozatot szerezek, reményteljes folyamat indult el. Ennek a folyamatnak a kifutását másképp képzeltük el, mint az egykori Bolyait: nem teljesen magyar, hanem kétnyelvű, román szaktudást és magyar szaknyelvet egyszerre biztosító oktatásról álmodtunk. Néhány éven át vártunk a többször megígért csodára, hogy a Babeș-Bolyai jogi karán teret adnak ennak a kétnyelvű, román-magyar képzési koncepciónak. Ezt az elképzelést az egyetemi vezetésben tisztségeket viselő magyar rektorhelyettesek fel is vállalták és harcoltak is érte. 2009-re azonban egyértelművé vált, hogy a Babeș-Bolyai-n az egyetemi és a jogi kari vezetés ezt az ígéretet nem váltja be. Az elutasítás fő érve újra csak ez volt: mi elfogadjuk és támogatjuk a részben magyar nyelvű jogászképzés ötletét, de hát nincs aki oktasson. Pedig ez akkor már nem felelt meg a valóságnak, az oktatók hiánya a 2000-es évek második felére mesterséges és megalapozatlan érvvé vált.

Így merült fel az, hogy a kétnyelvű jogászképzésnek az otthona a Sapientia Egyetem legyen. A további várakozás, halogatás beteljesítette volna a magyar szaknyelv leépülésének folyamatát, a magyar jogászok további kiszorulását a jogi életpályákról, betetőzve a Bolyai jogászképzésének megszüntetésével 1959-ben elinduló negatív folyamatokat.

A rendelkezésünkre álló minden erőt koncentrálva lehetséges volt az induláshoz szükséges erőfeszítés. Generációk fogtak össze: az 1953-ban a Bolyai Egyetemen végzett és tanári pályáját ott elkezdő Lupán Ernő professzor mellett a rendszerváltás után Ph.D. fokozatukat Romániában vagy Magyarországon megszerző fiatalok. Lupán Ernő részvétele a Sapientiás szakindításban kiemeli a folytonosságot a Bolyai jogászképzésével. Bizonyítéka annak, hogy öt évtizedes mesterséges szüneteltetés után is fel lehetett venni a folytonosság megtört fonalát. A Bolyainak is hasonló, nem jogi, de eszmei és személyi folytonossága állt fenn a Kolozsváron működő Ferenc József Tudományegyetem jogászképzésével (1872-1919, 1940-1945). Így 1774-ig, a Mária Terézia által alapított kolozsvári jogakadémiáig, vagy még korábbra, 1733-ig, a református főiskolai jogi képzés elindításáig vezethetjük vissza elvi folytonosságunkat. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy az 1581-ben alapított, rövid ideig működő és jogutód nélkül megszűnt Báthory-egyetemen a jogászképzés megszervezésére nem volt elég idő, tehát Kolozsváron a jogászképzés valódi kezdő időpontja 1733.

Összefogással sikerült előbb a szak működési engedélyét, idén pedig a végleges akkreditációját, a saját államvizsga szervezésének a jogát is megszerezni. Jelenleg tizenegy doktori fokozattal, gyakorlati tapasztalattal, hazai és nemzetközi elismertséggel rendelkező saját, főállású oktatónk van a Sapientián. Ezt a csapatot erősíti öt-hat fiatal doktorandusz. De a legnevesebb magyarországi jogászok rendszeresen jelen vannak az egyetem életében, előadásokat tartanak, hallgatói kutatásokat irányítanak, közös projekteket valósítunk meg. Ez a jelenlét és támogatás szakmailag, de emberileg is nagyon fontos. Minden félévben amerikai vendégtanárokat fogadunk, most októberben például az Amerikai Egyesült Államok egyik szövetségi bírája fog angol nyelvű előadásokat tartani a hallgatóinknak. Nagyon jó kapcsolataink vannak számos külföldi egyetemmel, Lengyelországtól Németországig. 

Az egyetemen a Tordai úti épületben megnyitottuk az egykori kolozsvári jogászprofesszorok arcképcsarnokát. Nagy tudósok festett képmásai követik a mindennapi tevékenységünket. Sok olyan tehetséges oktató kollégám van, akik szakmai teljesítményére ezek a régi professzorok is büszkék lennének. Ma már ott tartunk, hogy az oktatói állomány megoldandó problémából erősséggé változott.

Tisztelettel kell megemlítenem azokat a román kollégákat is, akik szándékaink tisztaságát és maximális szakmai komolyságunkat felismerve az elmúlt években komolyan támogatták a Sapientia EMTE jogászképzését, tevékenységét. Az oktatók között is vannak román anyanyelvű kollégák. Jogászképzésünk tartalmát, célját és irányát a jogállami értékek tisztelete és védelme, a román többség és a magyar kisebbség közötti partneri együttműködés szabja meg.

— Az közismert, hogy a Sapientia jogászképzése kétnyelvű, azaz román és magyar nyelvű. Mi a helyzet a hallgatók román nyelvtudásával?

— Igen, a képzés kétnyelvű, a jogtudományok területén a román nyelv ismerete természetes elvárás, ebben különbözünk az 1959 előtti Bolyaitól, amely csak magyar nyelven oktatott. Elvileg az alapvető román nyelvtudást a hallgatóknak hozniuk kellene a középiskolából, és a mi feladatunk inkább a tényleges tudás és a szaknyelv átadása lenne. De a középiskolai román tudás sokszor elégtelen. Vannak bőven pozitív példák, egyes hallgatóknak sikerült önerőből felzárkózniuk, de nem akarjuk ebben a folyamatban magukra hagyni a diákjainkat. Kötelező jelleggel intenzív román nyelv képzést indítunk szeptembertől. Ennek keretében kommunikációs gyakorlatokat, a szókincs bővítését, jellegzetesnyelvtani hibák kiküszöbölését, fordítást, szövegértést fognak gyakorolni a hallgatóink. Pontosan azt, amire a középiskolai oktatásban a román nyelv tanításának módszertanára vonatkozó (állami) koncepcionális hibák miatt nem kerülhet sor. A hallgatók nyelvtudásának szintjéhez igazítja a nyelvtanár az órákat. Heti két alkalommal, két – középhaladó és haladó – csoportban kínáljuk hallgatóinknak ezt a nyelvtanulási lehetőséget. 

A román nyelv magas szintű ismerete nélkül nem lehet senki sikeres jogász Romániában. A kommunikációs készségek fejlesztése mellett a szaknyelv elsajátítására az egyetemen a román nyelvű előadások, szemináriumok és gyakorlatok biztosítanak teret. A szakvizsga tárgyakat román nyelven oktatjuk, de minden egyes tárgynál lehetőséget adunk a magyar szaknyelv elsajátítására. Ilyen lehetőségei nincsenek egyetlen más romániai egyetemen sem a joghallgatóknak.

Sokan nem értik, de a teljesen román nyelvű oktatás nem élhető alternatíva. Tisztán román nyelvű képzés esetén a hallgató nemcsak a magyar szaknyelvet nem sajátítja el és lesz így jogászként a magyar kultúrájában mérhetetlenül szegényebb, hanem nem is fogja a megfelelő, valódi mélységében megérteni a jogot. Mert a jog tudományának komoly megértése és a román nyelvi készségek elsajátítása bármennyire elválaszthatatlan, de valójában két külön kérdés. Egyetemünk a jog tudományának, valamint a román és a magyar szaknyelvnek az átadását egyszerre tűzte ki célul. Ez hallgatói erőfeszítést is feltételez, de a végeredmény a „munkaerőpiacon“ is hasznosuló többlettudás és egyidejűleg két jogi szaknyelv ismerete. Egyébként nagyon sok sikeres, felkészültségét szakvizsgákon is bizonyító, komoly feladatokat ellátó volt hallgatónk van. Ők alkotják hosszú évtizedek óta az első generációt, akik a román és a magyar jogi szaknyelvet is magas színvonalon beszélik.

—  Az egyetem az oktatás és kutatás szerves egysége. Hogyan áll a Sapientia EMTE a jogtudományi kutatásokkal?

— Nagyon fontos egyéni és csoportos kutatási projektek valósultak meg az elmúlt években, de ezen a területen a terveink is ambiciózusak. Az eddigi projektjeink fókusza a kiemelten gazdasági jogi, társasági jogi, polgári jogi, büntetőjogi, jogtörténeti volt. Ezeket a kutatási irányokat is fejlesztjük tovább, de meg szeretnénk erősíteni a kisebbségi jogi és közigazgatási jogi kutatási profilunkat, mert a közösségünknek ezeken a területeken is hasznosuló, gyakorlati tudást kell szolgáltatnunk. Ezeken a területeken gyors előrelépésre számítok. A kisebbségi jogi munkánknak új, erőteljes fejezetét nyitja meg, hogy 2020 első felében meg fog jelenni az a román nyelvű kisebbségi jogi kötetünk, amely pontosan a kisebbségi jogaink problémás területeit térképezi fel, helyezi nemzetközi kontextusba és összehasonlító jogi eszközökkel mutatja fel más államok pozitívabb, kisebbségbarát megoldásait. Ez érvanyagot szolgáltat jogászoknak és politikusoknak egyaránt, de a kisebbségi jog iránt valamennyire nyitott románok számára is érdekes olvasmány lesz.

Tavaly egyébként megjelent a kar oktatóinak román nyelvű, nagyon érdekes tanulmányait tartalmazó, Sapientia Iuris című tanulmánykötet a C.H. Beck kiadónál Bukarestben, és ennek a fogadtatása román tudományos körökben is nagyon pozitív volt. Ebben a kötetben a korlátolt felelősségű társaságoktól az európai letartóztatási parancsig számos aktuális témát tárgyalnak a szerzők. A román tudományosság számára is sikerült felmutatni, hogy milyen jellegű és magas minőségű kutatások folynak az egyetemen. A folyamatos tudományos munkának adottak a feltételei. Romániában egyedülálló kutatókönyvtárat nyitottunk meg tavaly.

— A karon folyó melyik tudományos munkára a legbüszkébb?

— Több olyan kutatás van, amelyet kiemelhetnék. Egyik fontos eredményünk a kollektív erőfeszítés eredményeként 2018-ban közzétett Erdély jogtörténetét feldolgozó, nem csak összegző, hanem új kutatásokat is tartalmazó kötet. Rendkívüli erőfeszítés eredményeként, magyarországi kollégák közreműködésével, nagyon gyorsan készült el, mert az ilyen összegző kiadvány hiánya egyértelmű volt. 2020-ban a kötet második kiadása is megjelenik, illetve román és angol nyelvű kötet alapjául is szolgál, egyes kérdések kibontása pedig kismonográfia sorozatban fog megjelenni.

Nagyon fontos az a tudományos program, amelyet az idén zárunk le, és pozitív kifutását december 19-én, a szokásos karácsonyi könyvbemutatónk keretében meg is ünnepeljük. Arról van szó, hogy 2012-ben kezdődött munkánk eredményeképpen elkészült a román polgári jog klasszikus területeinek a kar oktatói által megírt feldolgozása. Ami teljesen újszerű: a román polgári jog klasszikus területeit románul és magyarul is feldolgoztuk. Ahogy korábban is említettem, idén a szakunk végleges akkreditációját és ezzel a saját államvizsga szervezésének a jogát is elnyertük. De úgy érzem, hogy a valódi nagykorúsági bizonyítványunk ez a polgári jogi könyvsorozat: a polgári jog általános részének, a személyek jogának, a dologi jogoknak, a kötelmeknek, a szerződéseknek és az öröklési jognak a két nyelven történt feldolgozása, tizenkét kötet, hat románul, hat magyarul… Van amelyik kötet már több kiadásban is megjelent. Ez olyan szakmai teljesítményt bizonyít, amire nem lenne képes gyökerek nélküli intézmény és felkészületlen oktatói-kutatói csapat. Azt is ki kell emelni, hogy ez a megvalósítás nem jött volna létre, ha a tananyag-fejlesztési projektünket nem támogatta volna Magyarország Igazságügyi Minisztériuma. Dr. Trócsányi László igazságügyi miniszterként sokat tett az erdélyi magyar jogtudományért, erőfeszítéseit az egyetem idén Bocskai-díjjal ismerte el.

A polgári jog mellett számos más területen is elégedettek lehetünk a kollégák teljesítményével: például két román nyelvű, a bűnügyi tudományokhoz kapcsolódó kötet is meg fog jelenni most az ősszel, ezen a területen is felmutatva tudományos teljesítményünket. Több új magyar nyelvű kötet is napvilágot lát, egyetemi jegyzetek sokaságát jelenteti meg évente a Forum Iuris könyvkiadónk. 2016 óta e kiadó több mint negyven könyvet jelentetett meg. Nemzetközi szinten is számos publikációnk van, ami jelzi a szakmai fejlődésünk egészséges arányait: célunk, hogy egyidejűleg műveljünk erdélyi magyar, román és nemzetközi színvonalú jogtudományt.

— 2018-ban a Sapientia EMTE jogászképzése új intézménnyel, a Collegium Iuridicummal gazdagodott. Mit kell tudni erről a kollégiumról?

— A Collegium Iuridicum szakkollégium, azaz nem csak lakhatási lehetőséget, bentlakást, hanem szakmai programok sokaságát is kínálja. A legjobb hallgatóink ingyen lakhatnak Kolozsvár egyik legszebb részében, az Erzsébet úton található, 20. század elején épült, gyönyörű villaépületben. A kolozsvári lakásbérleti díjakat figyelembe véve ez komoly segítség. Cserébe viszont a jogász szakkollégistáknak teljesíteniük kell: megfelelő tanulmányi eredményeket kell elkérniük, kiegészítő szakmai programokon kell részt venniük.

A szakkollégiumban szándékunk szerint olyan közösség kovácsolódik össze, amely életre szóló szakmai kapcsolatokat és barátságokat eredményez. Úgy látom, hogy a szakkollégium megalapítása, amelyben az Erdélyi Református Egyházkerület volt meghatározó partnerünk, a jogászképzés szempontjából forradalmi jelentőségű cselekmény. A Collegium Iuridicum lesz az a közeg, amely pályára állítja a következő évtizedek kiemelkedő teljesítményt nyújtó romániai magyar jogászait. Bírókat, ügyészeket, ügyvédeket, gazdasági, közigazgatási vagy kisebbségi kérdésekkel foglalkozó jogászokat, jogtudósokat, politikusokat, akik nélkül közösségünk sokkal gyengébb és védtelenebb lenne. 

— Melyek a további tervek a jövőre nézve?

— Pár éve, kísérleti jelleggel a frissen végzett fiatal magyar jogászoknak szakvizsga felkészítő képzéssorozatot indítottunk, a Moór Gyula programot. Ez a program sikeresnek bizonyult, a program több hallgatója tett sikeres felvételi vizsgát a Magisztrátus Nemzeti Intézetébe vagy az ügyvédi kamarába. A Magisztrátus Nemzeti Intézete a bírói és ügyészi pálya kapuja. A Moór Gyula programot mesterképzéssé kívánjuk alakítani, így konszolidálni, intenzitását és hatékonyságát tovább akarjuk növelni.

Ugyanakkor az alapképzésre is figyelmet fordítunk. A tananyagot naprakészen kell tartani. A hallgatók több gyakorlatot kérnek, erre oda kell figyelnünk, akkor is, ha a gyakorlat megfelelő elméleti hátteret, előzetes felkészülést igényel. A jogászképzés évszázados hagyománya a kontinentális jogrendszerekben azt diktálta, hogy az egyetem nyújtsa az elméleti tudást, utána pedig néhány év fogalmazói, ügyvédjelölti működés biztosítsa a jogászi pályára lépéshez a gyakorlati ismereteket. Az angolszász típusú gyakorlatorientáció azonban erőteljes hallgatói elvárássá alakult, ennek az elvárásnak meg kell felelnünk és az a szándékunk, hogy más egyetemekhez képest sokkal több gyakorlati ismeretet adjunk át.

A célunk, hogy a klasszikus jogászi pályára nagyobb számban lépjenek a romániai magyarok. Nem tartom helyesnek, ha a bírói és ügyészi karnak körülbelül 1,2%-a magyar, amikor az össznépesség keretében 6,5% a részarányunk. Ez több évtizedes feladat, ahogyan a jelenlegi helyezet kialakulása is évtizedekig tartott. De a hallgatókkal beszélgetve azt is elmondjuk, hogy a jogász végzettség az egyik legtágabb felhasználási körrel rendelkező tudást nyújtja, a klasszikus jogászi pályákon túl a közigazgatástól a gazdasági életig. A közigazgatásnak is komoly jogászokra van szüksége. Külön érdekesség, hogy már a 20. század elején is vannak jogász végzettségű menedzserek, talán a legjobb példa a kolozsvári Dermata bőrgyárnak a két világháború közötti időszakban aktív vezetője, dr. Farkas Mózes ügyvéd. A vállalatot irányító jogász menedzsernek a jogi gondolkodás olyan szemléletet biztosít, amely a gyors döntéshozatalt, a kockázatok pontos felmérését teszik lehetővé. A klasszikus jogászi pályák mellett így a közigazgatás és a gazdasági élet számára is képzünk szakembereket.

Egyre több a Sapientián végzett, tehetséges fiatal jogász. Ha még többen lesznek, ha a jelenlétük méginkább érezhetővé válik: közösségünk fog erősödni általuk.

Kérdezett: Pál Előd. Fotó: Kiss Gábor