Az elfeledett Alkotmány

Hetven éve hirdették ki a Román Népköztársaság 1952. évi Alkotmányát

Absztrakt

A II. világháborút követően a szovjet blokk többi államához hasonlóan Romániában is úgynevezett népi demokratikus alkotmányok kerültek bevezetésre. Ezen alkotmányokat világnézeti szempontból a kommunista eszme értékválasztása és osztályszemlélete jellemezte, így Románia is kénytelen volt elvetni korábbi alkotmányos örökségét. A kommunista korszakban Románia három alkotmányt is elfogadott 1948-ban, 1952-ben és 1965-ben, amelyek közül az 1952. évi Alkotmány különleges metszéspont és egyben történelmi és alkotmányjogi paradoxon. Metszéspont abban az értelemben, hogy az 1948. évi Alkotmánnyal formálisan is megkezdett radikális társadalmi, gazdasági, politikai és jogi átrendeződés első szakaszának betetőzése, egyben átmenet a sajátos román jegyeket is valló 1965. évi Alkotmányhoz vezető úton. Különleges abban az értelemben, hogy a román alkotmánytörténet első olyan alaptörvénye, amely a formális alkotmányozás szabályainak megfelelően került megalkotásra. Tartalmi oldalról pedig értékét az adja, hogy a kommunista ideológia által vallott formális és gazdasági egalitárius társadalomszemlélet és annak erőszakos megvalósítása ellenére a sztálini modell és nemzetiségpolitika alapján a nemzetiségi kérdéseket államszervezeti kérdéssé emelte, bizonyítva, hogy azok figyelembevétele államszervezeti szempontból nem áll szemben az állam területi épségével.