Finkey officialitás-elméletének hatása a magyar büntetőeljárásra

Szerzők

  • Batta Júlia Dóra Debreceni Egyetem, Marton Géza Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola

DOI:

https://doi.org/10.47745/ERJOG.2021.01.02

Kulcsszavak:

büntetőeljárás, büntetőeljárási alapelvek, hivatalbóliság elve, officialitás

Absztrakt

Az új magyar büntetőeljárási törvény (továbbiakban: új Be.) megalkotása rengeteg vitát szült a hazai jogászság körében, egészen olyan mélyrehatóan, hogy szükség van-e egyáltalán új eljárási kódexre, nem elegendő-e a régi büntetőeljárási törvény meglévő szabályozásának az új Btk.-hoz igazítása.

A 2018. július 1-je óta hatályban lévő büntetőeljárási törvény talán távoli indításnak tűnik Finkey Ferenc munkásságához képest, de azt fogjuk látni, hogy a jogtörténeti háttér és a bennük rejlő folyamatok ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy megértsük a jelen változásainak mibenlétét. Különösen igaz ez az olyan változásokra, amik a büntetőeljárás alapjául szolgáló elveket érintik, hiszen ezen alapelvek gyökerei mindig nagyon messzire nyúlnak vissza.

Az új Be. nóvumai közül az egyik legnagyobb – alapelvi szintű – változást kétségkívül a hivatalbóliság elvének háttérbe szorítása jelenti, hiszen az egyszerűsítés és a hatékonyság növelése érdekében az officialitás helyett sok esetben inkább az opportunitás felé fordul.

Finkey munkássága során tulajdonképpen már tökéletesen megfogalmazta azokat a mechanizmusokat, amelyeket napjaink változásaiban is felfedezhetünk. Talán nem túlzás azt állítani, hogy munkássága az új Be. alapelvi szintű, strukturális változásainak is egyfajta alapot szolgáltathatott. Mindenesetre a tanulmányban ismertetett elméletei kiválóan rávilágítanak azokra a dinamikákra, amelyek a jogalkotás terén minden jogtörténeti korszakon keresztülhúzódtak, és azokra a folyamatokra, amelyeket ha felismerünk, megértjük, miért szükséges, hogy törvényeink újból és újból megalkotásra  kerüljenek.

Összességében azt láthatjuk, hogy az alapelvek soha nem abszolút értékűek, hanem jelentéstartalmuk folyamatos mozgásban van, hiszen mindig az aktuális korszellemnek megfelelően leheli beléjük a lelket a jogalkotó. Amikor ezek az elvek „túlhajtásra” kerülnek, amikor már nem képesek követni a változásokat, újra meg kell születniük. Ha pedig egy ilyen fontos alapelvet újjászülünk, az olyan új látásmódot kell hogy érvényesítsen az egész büntetőeljárásban, ami szükségszerűvé teszi, hogy ne csak módosításokat eszközöljünk a büntetőeljárási kódexen, hanem teljesen új törvény is szülessen.

Ahhoz, hogy jelen újjászületésnek a valódi hatásait és az általa büntetőeljárási jogunkban elindított tényleges folyamatokat lássuk, a gyakorlat átfogó elemzésére lesz szükség. Ennek során meg kell vizsgálni, hogy milyen gyorsan tudja lereagálni a jogalkalmazás a több évszázados hagyományok térvesztését. Kérdés lehet az is, hogy beszélhetünk-e egyáltalán valódi térvesztésről, hiszen elképzelhető az is, hogy az officialitás elve normaszöveg szinten ugyan szűkült, a jogalkalmazásban mégis a régi rutin, szemlélet és beidegződések élnek tovább, ennek eredménye pedig szintén fontos kérdéseket vethet fel – többek között – a jogbiztonság érvényesülésével kapcsolatban. Elengedhetetlen ugyanis, hogy ha az eljárási törvényünk eljutott arra a pontra, hogy újra kellett születnie, szülessen újra vele a jogalkalmazás is.

##submission.downloads##

Megjelent

2021-06-14

Hogyan kell idézni

Batta, J. D. (2021). Finkey officialitás-elméletének hatása a magyar büntetőeljárásra. Erdélyi Jogélet, (1), 15-24. https://doi.org/10.47745/ERJOG.2021.01.02

Folyóirat szám

Rovat

Finkey Ferenc 150