Erdélyi Jogélet

„Árok, árok, be mély árok.” – Társadalmi kataklizmák és a magánjog

2024-04-02T15:48:29+00:00

A történelemben vannak olyan időszakok, amelyeket cezúrának vagy fordulópontnak tekintenek. Ezek az időszakok általában olyan jelentős eseményekhez vagy változásokhoz kapcsolódnak, amelyek átalakították a társadalmat, a politikát, a gazdaságot vagy a jogot. A XIX. és XX. századokban több ilyen töréspont is létezett: hagyományos társadalmi struktúrák gyors felbomlása, világháborúk, gazdasági válságok, impériumváltások, rendszerváltások. A vizsgált kérdés, Grosschmid Bénit útmutatóul híva, hogy mi történik a társadalmi berendezkedés stabilitását, állandóságát megtestesítő magánjoggal ilyen cezúrák esetén.

Grosschmid Béni „szövőszékén” Történeti és modern, törzsökös és idegen szabályokból „időn kívüli” rendszeres magyar magánjog

2024-04-02T15:55:29+00:00

A „halhatatlan” Grosschmid Béni, a XIX. század végének és a XX. század első évtizedeinek kiemelkedő magyar jogtudósa mindmáig formálja a magyar polgári magánjogot: gondolatai, érvei ott húzódnak a jogfejlesztés, jogalkotás új megoldásainak kiválasztásában. A XXI. század magánjogtudományában számtalanszor idézik műveit, amelyek a keletkezésük óta eltelt közel egy évszázad alatt semmit sem veszítettek aktualitásukból. A tanulmány alapvetően amellett érvel, hogy Grosschmid e múlhatatlan zsenije azért vehető elő ma is, azért olvashatók ki belőle válaszok jelenkorunk kérdéseire is, mert azok a társadalmi-gazdasági követelmények és körülmények, amelyek Grosschmid gondolatait formálták, nagyon hasonlatosak a XXI. század eleji magyar magánjogtudományt „mozgató” tényezőkhöz. Hiszen a szocialista jogfelfogás uralma hasonlítható hatásaiban az 1848-as joglebontás és az ennek következtében betört idegen (akkor osztrák) jogrendszer szakadékot teremtő hatásához, a világgazdaság globalizálódása, a pénzügyi és gazdasági folyamatok mind komplexebbé válása pedig hasonló kihívások elé állítja a jogalkotót, mint a XIX. század végén. A különbség talán csak abban áll, hogy napjainkban a harmadik tényező (a nemzeti egység helyreállításának kényszere) helyébe az az egyensúlyteremtési kényszer lépett, amelyben a nemzeti jogoknak az európai és a globális jogrendszerek olvasztótégelyében kell megtalálniuk az önállóság terét, egyszerre kell azokkal harmonizálni és a saját karaktert megőrizni.

A közjog és magánjog küzdelme a szerződések kapcsán – vázlatos helyzetkép

2024-04-02T16:00:54+00:00

A közjog szerződéseinek kapcsán néhány éve kialakult tudományos párbeszéd és a mögötte meghúzódó jogalkotói és bírósági joggyakorlati fejlemények összegző áttekintése ez a tanulmány.

A szerződési kockázatokról és azok mérséklésének magánjogi eszközeiről

2024-04-02T16:06:32+00:00

A szerződések kockázatai napjainkban egyre nagyobb mértékűek. Ennek okai a fokozódó gazdasági, társadalmi bizonytalanságok. Megváltozott a szerepe fontos szerződési jogi elveknek, mint a vis maior, a pacta sunt servanda, a clausula rebus sic stantibus. Ezt a bírói gyakorlatnak is követnie kell. Fontos követelmény, hogy a felek jól mérjék fel a szerződéskötéskor teljesítő képességüket, jól árazzák be a kockázatokat. A szerződési kockázatok mérséklésének fontos eszközei a szerződést megerősítő és biztosító intézmények. A foglaló, a kötbér, a kezesség, a szerződések egyensúlyát védő fedezet védelme, az értékaránytalanság esetén a szerződés megtámadásának lehetősége. A tisztességtelen általános szerződési feltételek esetén azok semmisségére történő hivatkozás lehetősége.

A szerződéses kötelem tárgyi kiterjedése: a kellő véghezvitel és a jóhiszemű betöltés főbb kérdései

2024-04-02T16:11:04+00:00

A szerződés tárgya a szolgáltatás, amit az adósnak a hitelező irányában véghez kell vinnie. A köteles és követelhet kifejezések értelme meglehetősen összetett. A szolgáltatás igazi keretintézménye a kötelmi (szerződési) jognak, ahogyan a birtok a dologi jognak. Rajta mérődik, hogy az adósnak mit is kell szolgáltatnia, és nem csak a milyent, mikor, mennyit és hol kérdésekre adandó válasz múlik a tartalom és tárgy helyes értelmezésén. A tárgyi kiterjedés meghatározza a kötelezettől megkívánható erőfeszítések végső határát is. A tartalom helyes kitöltése nem egy szempontból kifejezetten komoly tudományos odafigyelést kíván.

A szerződési szabadság alkotmányos összefüggései – kitekintéssel a magánjog polgári fejlődésének törvénykezési szervezeti alapfeltételeire

2024-04-02T16:15:26+00:00

Magyarország történeti alkotmánya vívmányainak egyik jellemző példája a – jelen tanulmányban is felhívott – korabeli magyar perjogi törvényekben biztosított jogszabályi háttér, amely a kodifikálatlan magyar magánjog II. világháború végéig tartó XIX–XX. századi fejlődéséhez keretet adott. Ez a keret – elsősorban a Kúria szerepe és gyakorlata – időnként Grosschmid számára is kihívást jelentett, amelyet nem is hagyott szó nélkül. Így pl. egy Teljes Ülési Határozat kapcsán fejtette ki, hogy a Kúria nem jogosult hatályos törvények félretételére még akkor sem, ha azokat elavultnak tartja. A történeti alkotmány új, Alaptörvény-értelmezési funkciót kapott 2012-től, és ez különösen érdekessé teszi az Alaptörvény M) cikkéhez és a szerződési szabadsághoz kapcsolódó alkotmánybírósági határozatokat, amelyek közül jelen írás azokat mutatja be, amelyek eddig talán kevesebb figyelmet kaptak. Ezekből a határozatokból is
megállapítható, hogy mivel a szerződési szabadság az Alaptörvény M) cikkéből és a XIII. cikk (1) bekezdéséből következik, nem minősül alapvető jognak, azonban önálló alkotmányos jogként élvezi az Alaptörvény védelmét, és olyan Alaptörvényben biztosított jognak minősül, amelynek sérelmére alkotmányjogi panasz alapítható.

A gondnoki megbízás

2024-04-02T16:24:13+00:00

Románia Alkotmánybírósága a 2020. július 16-i 601. sz. határozatában alkotmányellenesnek nyilvánította a román Polgári törvénykönyv bírósági gondnokság alá helyezésre vonatkozó 164. cikkének (1) bekezdését. A jogalkotó a 2022. évi 140. törvénnyel kívánta összhangba hozni a természetes személyek védelmére vonatkozó rendelkezéseket az Alkotmánybíróság határozatával. A törvény jelentősen módosította a román Polgári törvénykönyvet, köztük a megbízási szerződésre vonatkozó szabályokat is, új meghatározást adva a megbízási szerződésnek és létrehozva egy új megbízástípust, amit gondnoki megbízásként fordíthatunk (mandat de ocrotire). A tanulmány jogösszehasonlító és történeti kontextusban vizsgálja a törvénymódosítás elméleti és gyakorlati hatásait és kíván választ találni arra, hogy a jogalkotói cél eléréséhez valóban szükséges volt-e a megbízási szerződés szabályainak átalakítása.

Erdélyi Jogélet 2023/3, előlap

2024-04-02T20:37:47+00:00

Magyar nyelvű tartalomjegyzék

2024-04-02T20:39:39+00:00

Angol nyelvű tartalomjegyzék

2024-04-02T20:41:16+00:00

E lapszám szerzői

2024-04-02T20:42:50+00:00

Impresszum

2024-04-02T20:44:30+00:00

Százéves az 1923. évi román Alkotmány

2024-04-02T20:03:03+00:00

A rövid esszé ürügye az 1923. évi román Alkotmány elfogadásának 100. évfordulója. A folyóiratban folytatólagosan közölt két tanulmányt kívánja bevezetni, kontextust adni, az érdeklődést felkelteni. Az elemzés célja azt azonosítani, hogy mi volt problematikus az 1923-as alkotmányozásban, és mégis miért tekinthetjük ezt az alaptörvényt – a jelenleg hatályos alkotmányt leszámítva – a „legjobb” román alkotmánynak.

A Román Királyság 1923. évi Alkotmánya

2024-04-02T20:17:53+00:00

A román államtörténet és alkotmányjogi fejlődés évszázadok során több teher, idegen uralom, integrációs kihívások sokaságával szembesült. Száz évvel ezelőtt, 1923-ban a Román Királyság történelme során elsőként került abba a helyzetbe, hogy szuverén módon, teljes függetlenségét elnyerve és lényegében minden románt egy államban egyesítve alkossa meg modern alkotmányát. Az 1923. évi Alkotmány ezért kétséget kizáróan különös értékeket hordoz magában, összevetve a korábbi és későbbi alkotmányaival. Az 1923. évi Alkotmány – minden fogyatékossága, korlátozott érvényesülése ellenére – a közel 150 éves független Románia jogtörténetének kiemelkedő eredménye. Megalkotásakor egy kis balkáni királyság helyett már egy területében és erejében megnövekedett, Európa politikai térképén középhatalmi ambíciókkal felvértezett, a többi állammal egyenrangú állammá vált országról beszélhetünk. Az 1923. évi Alkotmány elfogadásakor az állam területi és a népesség növekedéséből fakadó integrációs kihívásokat is felismerte, igaz, azok megfelelő kezelését elmulasztotta, mégis a korábbi ókirályságbeli szűkebb körű alkotmányosság határait kiterjesztette, közelítve a tartalmi alkotmányossághoz. Minden kudarca ellenére tehát ez az az alkotmány, összevetve annak elődje erősen korlátozott gyakorlatával, valamint utódai nyers és diktatórikus alaptörvényeivel ténylegesen – és a XX. században 1991-ig egyedüliként –, amely román alkotmánynak nevezhető.

A törvények alkotmányossági ellenőrzésének kezdetei Romániában (1866–1923) – az 1923-as Alkotmány szabályozása, annak tudományos és joggyakorlati előzményei

2024-04-02T20:23:58+00:00

Jelen tanulmány a száz éve, 1923-ban elfogadott román Alkotmányról fogalmaz meg gondolatokat, észrevételeket, értékeléseket. Történelmi tényeket ismertet és a történelmi kontextust mutatja be, illetve idéz korabeli álláspontokat és jelenlegi elemzéseket is. A tanulmány kiemelten foglalkozik a törvények alkotmányossága ellenőrzésének a romániai kialakulásával, fejlődésével, szerves összefüggésben a korábbi, 1866-os Alkotmány rendelkezéseivel, a korabeli jogtudományi vitákkal és bírósági joggyakorlattal, melyek jelentős mértékben járultak hozzá, hogy az 1923-as Alkotmány kifejezetten is a Legfelsőbb Semmítőszék hatáskörébe utalta a törvények alkotmányosságának az utólagos, konkrét perben felmerült ellenőrzését. Ezzel az alkotmány szentesítette az alkotmányossági normakontroll amerikai modell szerinti ellenőrzésének a gyakorlatát.

Szerzői útmutató

2024-04-02T20:46:10+00:00

Erdélyi Jogélet 2023/3, teljes lapszám

2024-04-02T20:34:44+00:00