Erdélyi Jogélet

Erdélyi Jogélet 2020/2, előlap

2020-10-26T17:05:11+00:00

E lapszám szerzői

2020-10-26T17:01:32+00:00

Nemzetek vagy nemzetiségek? Törvények és törvénytervezetek a nemzetiségi egyenjogúságról az 1860-as években

2020-10-26T08:00:12+00:00

Az 1860-as évek Magyarországán és Erdélyében a közjogi viszony rendezése után a nemzetiségi egyenjogúság és így a nemzetkénti elismerések és a nyelvhasználat kérdése a legfontosabb megoldásra váró feladat volt. A nemzeti kérdés előtérbe kerülésével a magyar mellett a nemzetiségi politikai elitek is megfogalmazták tervezeteiket a nemzetiségi és nyelvi viszonyok korszakalkotónak szánt szabályozására, míg az uralkodó, ideiglenesnek szánt királyi rendeletekkel koordinálta a kérdést a végleges 1868. évi XLIV. törvénycikkig. A nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvény és az azt megelőző tervezetek számos nyelvhasználati tárgykört szabályoztak mindegyik hatalmi ágat illetően; kiemelt szerepet kapott viszont a nemzeti deklarációk, azaz egyes közösségek kollektívumként, jogalanyként való elismerésének a kérdése, amely további, azt megillető jogosultságok levezetését tette (volna) lehetővé a korszakban. A tanulmányban vizsgált törvények és magyar, illetve nemzetiségi részről megfogalmazott törvényjavaslatok között meghatározó eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy hány nemzetet ismert el kollektívumként, hogyan definiálta a kisebbségeket, és milyen nemzetfogalmat állapított meg az adott tervezet. A tanulmányban ezek különbözőségét vizsgálom a magyar politikai elithez kötődő 5 törvénytervezeten (köztük a törvénycikken), 8 nemzetiségek által beterjesztett javaslaton (köztük az 1863—1864-es erdélyi országgyűlés törvényein), az uralkodó és a Helytartótanács által jegyzett királyi rendeleteken és törvénytervezeteken és egy közös függetlenségi-nemzetiségi törvénytervezeten keresztül.

Az erdélyi románok kisebbségjogi jogállása 1918 előtt

2020-10-26T15:34:42+00:00

A tanulmány célja azon jogfejlődés ismertetése, melynek eredményeképp kisebbségi jogokat biztosítottak az Erdélyben lakó románság számára az 1918 előtti időszakban. A tanulmány részletesen elemzi a nemzetiségi eszme térnyerését a jogalkotásban a XVIII. század utolsó évtizedétől, és ismerteti az erdélyi románok jogköveteléseit a Habsburg Birodalommal és a magyar Országgyűléssel szemben. A szerzők bemutatják az 1848-as forradalom idején elfogadott, de következmények nélkül maradt nemzetiségi törvényt, továbbá megvizsgálják a kisebbségjogi természetű törvények alakulását az osztrák–magyar kiegyezést követő jogalkotási periódusban. A cikk ismerteti továbbá az országgyűlésben 1868-ban lezajlott, a nemzetiségi törvényt taglaló ívű vitát, illetve a többségi jogalkotó későbbi asszimilációs erőfeszítéseit. A szerzők felhívják a figyelmet, hogy a nem magyar nemzetiségek csak azután tettek szert kisebbségi jogállásra, hogy a magyar állam a nemzetiségi törvények elfogadása következtében ún. többségi állammá vált.

A nemzetiségi törvény megalkotása

2020-10-26T15:50:59+00:00

A magyar közgondolkodás kiemelt eleme a nemzetiségi kérdés és annak történeti aspektusai. Az ismert történelmi okokból fakadóan a nemzetiségi kihívás kérdései és válaszai mind a mai napig alkotmányos jelentőséggel bírnak és az 1868. évi XLIV. törvénycikk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában rendelkezéseihez vezetnek vissza. A nemzetiségi törvény megalkotásának vizsgálata annak előzményeire is kiterjedően nemcsak a jogtörténet szempontjából kiemelt, hanem a hatályos alkotmányjog műveléséhez is elengedhetetlen, következésképpen a mai jogintézmények megértéséhez is hangsúlyosan hozzájárul. Ennek a jogszabálynak a megalkotási folyamatát ismerteti a tanulmány.

Az 1868-as nemzetiségi törvény és a politikai nemzet koncepciójának utólagos értékelése

2020-10-26T16:42:42+00:00

Tanulmányunkban arra teszünk kísérletet, hogy áttekintsük a Deák Ferenc és Eötvös József nemzetiségi politikáját értékelő szerzők álláspontját, és ezzel megvilágítsuk, hogy máig hatóan milyen sokszínű jogelméleti megközelítése lehetséges e problémakörnek. Ehhez a különböző korszakok meghatározó jelentőségű forrásait tekintjük át: a dualizmus korából többek között Grünwald Béla, Mocsáry Lajos és Jászi Oszkár munkáira támaszkodunk, a két háború közötti időszak alkotói közül Mikó Imre, Molnár Kálmán és Szekfű Gyula, a szocialista időkből pedig Fazekas Erzsébet és Kemény G. Gábor tanulmányaira alapozzuk az elemzésünket. A mérvadó magyar források mellett munkánk során a nemzetiségi szerzők megközelítését is felvillantjuk, emellett arra is kitérünk, hogy egyes külföldi jogtudósok hogyan viszonyultak a kérdéshez. Kutatásunk középpontjában nem magának a nemzetiségi törvénynek vagy alkalmazásának az utólagos értékelése áll, hanem Deáknak és Eötvösnek a törvény koncepcióját alapvetően befolyásoló, az egész reformkori nemzedék közjogi gondolkodását meghatározó politikai nemzet eszméjének utóélete.

Fiume és a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában hozott 1868. évi XLIV. törvénycikk

2020-10-26T16:46:47+00:00

Fiume 1779-ben került Magyarországhoz, mint „corpus separatum”. Az ún. provizórium idején 1870 után a kikötőváros jogrendszere sajátosan alakult. Bár újra a magyar kormány vette át a város igazgatását, ez nem jelentette a teljes magyar jogrendszer automatikus recepcióját és alkalmazását. A magyar törvények egy részét később sem léptették hatályba Fiuméban. Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem szervezésében Kolozsváron tartott konferencia-előadás alapján készült írás a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában hozott 1868. évi XLIV. törvénycikk fiumei alkalmazhatóságának jogértelmezési kérdéseit kívánja áttekinteni leíró módszerrel, a jogtörténeti, jogelméleti szempontokat figyelembe véve.

A nemzetiségi törvény szlovák szemmel

2020-10-26T16:50:31+00:00

A tanulmány kiindulópontja, hogy a XIX. század derekán nem beszélhetünk egységes szlovák nemzetről és politikáról, ezért áttekinti a plebejus-polgári hátterű nemzeti mozgalom értékrendjét, programját és dokumentumait 1848—1849-ben, 1861-ben és a kiegyezési tárgyalások során. Ezt követi a szlovák ajkú és etnikai tudatú, de rendi identitása szerint a feudális Natio Hungarica részét alkotó felföldi nemesség bemutatása. Szűkebb tárgyaként szlovák szempontból vázolja az 1861-es és az 1865-ben összeült országgyűlés nemzetiségi vonatkozásait. A szlovák nemzeti mozgalom nem tudott képviselőt bejuttatni, a ruszin Dobrjánszky Adolf vállalta az észak-magyarországi szlávok képviseletét, az 1868. évi XLIV. törvény megszületése viszont sokkal inkább az említett, a Deák-párt mögött álló szlovák ajkú nemességnek köszönhető. Végül képet kapunk a szlovák közéletet megosztó folyóiratok konkurrens programjairól és a törvényt illető reakcióiról, tapasztalatairól.

Az 1868-as nemzetiségi törvény és a magyar–horvát kiegyezés

2020-10-26T16:56:29+00:00

Az 1868. évi XXX. törvény a Monarchián belül egyedülállóan szubdualista módon szabályozta a horvátok és a magyarok közjogi helyzetét, a megvalósult status quo megfelelő közjogi alapot és garanciákat biztosított a további fejlődéshez. A Monarchián belüli nemzetiségi viszonyok rendezésének egy további jelentős lépése volt az 1868. évi XLIV. törvény, amely a kiegyezési törvénnyel organikus kapcsolatban áll. A kiegyezési törvényt, valamint a nemzetiségi törvényt egyaránt meghatározta a Deák Ferenc által képviselt közjogi felfogás, amelynek lényege, hogy a magyar félre vonatkozóan az egységes politikai nemzet fogalmát állítja a középpontba, más nemzetiségek státusza és jogosítványai pedig ehhez viszonyítva lettek szabályozva. Deák kiegyezés kori koncepciójában a politikai nemzet fogalma összekapcsolódott a nemzetállam eszméjével, ami az 1875 után bekövetkező belpolitikai változások következtében egyre inkább nacionalista irányba változott, és elmérgesítette az egyes nemzetiségekkel, így a horvátokkal való viszonyt is. Ez a folyamat végül is hosszú távon, több szerencsétlen politikai tényező eredményeképpen a Monarchián belüli népek kölcsönös meg nem értéséhez és az etnikai, illetve politikai viszonyok robbanásához vezetett.

Erdély 1919-ben: a magyar igazságszolgáltatástól a román igazságszolgáltatásig

2020-10-26T16:59:27+00:00

1918 végén a román hadsereg a magyar állam válságának kontextusában bevonult Erdélybe, és a békeszerződés megkötése előtt az így megszállt területeken 1919-ben átvette az igazságszolgáltatás szervezetrendszerét: a bíróságokat és az ügyvédi kamarákat. A tanulmány ennek az átvételnek a lefolyását és jogi környezetét vizsgálja: a lépések jogszerűségének kérdését és az átvétel tényleges lefolyását.

Szerzői útmutató

2020-10-26T17:03:34+00:00

Erdélyi Jogélet 2020/2, teljes lapszám

2020-10-26T07:46:42+00:00