Erdélyi Jogélet

Vallásszabadság az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlatában — az Európai Emberi Jogi Bíróság hatása az állam-egyház viszony alakulására Európában

Balázs Schanda — 2026-09-29

A vallásszabadság természetesen Európa alapjainak részét képezi. Az egyház és az állam közötti kapcsolatok azonban a történelem során az egyes országokban és régiókban eltérő módon alakultak ki, és még ma is nagy változatosságot mutatnak. Jelen tanulmány azt vizsgálja, hogy az EJEB joggyakorlatának kialakuló jogi precedensei milyen hatással vannak az egyház és az állam közötti kapcsolatok konvergenciájára Európában. Az egyének és a vallási közösségek jogainak változó határain túl az egyház és az állam közötti kapcsolatok jellege is változhat, és ezek a változások az állam és az egyház modelljeinek egyfajta konvergenciáját mutathatják.

Többszintű alapjogvédelem — az Emberi Jogok Európai Bírósága határozatainak a jelentősége az Alkotmánybíróság érvelésében

Attila Varga — 2026-09-29

A többszintű alapjogvédelem a mára általánosan elfogadott többszintű alkotmányosság fogalmának, koncepciójának a szerves része. A többszintű alkotmányosság olyan alkotmányjogi valóság, amely az alkotmányos elvek, értékek és normák multiplikációja, valamint egy folyamatos interakció révén valósul meg különösen nemzetközi és nemzeti bíróságok között. Ezek a gyakorlatban részint mint az alkotmányos eszmék migrációja, részint mint alkotmányos párbeszéd jelennek meg. A többszintű alapjogvédelem alapvetően az Emberi Jogok Európai Bíróságának az esetgyakorlata révén valósul meg, amely jelentős hatással van a nemzeti alkotmánybíróságok határozataira, az abban foglalt érvelésekre. Jelen tanulmány néhány elméleti észrevételen, megállapításon túl, a román alkotmánybírósági esetgyakorlatból vett példákkal illusztrálja az EJEB alapjogfejlesztő hatását mind az alkotmánybíróság érvelésére, mind a jogrendszer alakulására, az alapjogvédelem hatékonyabbá tételére.

Közvetlen demokratikus intézmények a román és magyar alkotmányos hagyományban

László Komáromi — 2026-09-29

Egy-egy ország közvetlen demokratikus eszköztárának létrejötte gyakran konkrét történelmi szituáció és politikai kontextus függvénye, s az intézményrendszer későbbi működését jelentős mértékben meghatározzák a létrejövetel körülményei. A tanulmány központi kérdése, hogy Románia és Magyarország alkotmányos rendszerében az 1989–1990-es politikai átalakuláskor vagy azt közvetlenül követően kialakított közvetlen demokratikus intézményrendszer és annak későbbi alakulása, gyakorlata kapcsán léteznek-e olyan, a régebbi múltba visszanyúló tényezők, amelyek a későbbi fejlődésre hatással voltak és vannak. A népszavazások romániai és magyarországi szabályozástörténetének és gyakorlatának áttekintését követően a szerző arra a következtetésre jut, hogy Romániában az 1991. évi Alkotmány által létrehozott közvetlen demokratikus intézményrendszer érdemben nem módosított az 1860-as évek óta kialakult, alapvetően plebiszciter jellegű, tehát „felülről” elrendelt népszavazások által uralt hagyományon. Magyarország esetében komoly történeti előzmények nem voltak, a politikai és jogász elit régóta óvatosan állt a népszuverenitás közvetlen gyakorlásához. Az 1989. évi népszavazási törvény az „alulról” jövő népszavazási kezdeményezések lehetővé tételével hirtelen szélesre nyitotta a kaput a közvetlen demokratikus hatalomgyakorlás előtt, később azonban szabályozási és gyakorlati korlátozásokkal e kaput lépésről lépésre csaknem visszazárták. 2008 óta a magyarországi közvetlen demokratikus eszköztár és gyakorlat is erőteljesen egy plebiszciter rendszer irányába fejlődött.

Újabb visszaállamosítás: megjegyzések az Ozsdolai Közbirtokosság peréről

Emőd Veress — 2026-09-29

A tanulmány a z O zsdolai K özbirtokosságnak korábban v isszaszolgáltatott e rdők é s l egelők restitúcióját érvénytelenítő romániai bírósági határozatokat vizsgálja. A szerző álláspontja szerint a román állam az 1921. évi agrárreform során nem szerzett tulajdonjogot a vitatott területeken, mert sem a teljes és előzetes kártalanítás, sem a konstitutív hatályú telekkönyvi bekebelezés nem történt meg. A tulajdonjog ezért 1948-ig a közbirtokosságnál maradt, így a 2002-ben végrehajtott visszaszolgáltatás jogszerű volt. A tanulmány bírálja továbbá a román Alkotmánybíróság egyik nem kötelező megállapításának alkalmazását, és az ügyet az erdélyi magyar közösségeket és egyházakat érintő bírói visszaállamosítási tendencia részeként értelmezi.

Az asszisztált öngyilkosság az Emberi Jogok Európai Bíróságának gyakorlatában

Kinga Zakariás — 2026-09-29

Az EJEB a 2024. június 13-án közzétett ítéletében a Karsai-ügyben elismerte, hogy kialakulóban van egy tendencia az asszisztált öngyilkosság dekriminalizálása irányába, az elmúlt néhány évben ugyanis egyes európai országokban biztosították az orvos által asszisztált öngyilkossághoz való hozzáférést. Olaszországban, Németországban és Ausztriában ez a döntés kifejezetten az alkotmánybíróságok határozataiból következett. Ezzel szemben az Európa Tanács részes államainak többsége — köztük Magyarország és Románia — tiltja az öngyilkosságban közreműködést. Ezért az EJEB szerint a részes államok széles mérlegelési mozgástérrel (margin of appreciation) rendelkeznek az asszisztált öngyilkosság legalizálása vagy kriminalizálása során. Tanulmányomban — a Karsai-ügyben hozott ítéletből kiindulva — azt vizsgálom, milyen tartalommal töltötte meg az EJEB az ütköző alapjogokat, az EJEE 2. cikkét (élethez való jog) és 8. cikkét (magánélethez való jog), mivel ez egy minimum standardot jelent valamennyi részes állam számára. Az olasz, német, osztrák és magyar alkotmánybíróság asszisztált öngyilkosság döntésének bemutatása során azt vizsgálom, hogy melyek az alapjogi mérlegelés keretei a nemzeti alkotmányok alapján, illetve milyen hatást gyakorol az EJEB az alkotmánybírósági gyakorlatra. Bár a román Alkotmánybíróság nem hozott az asszisztált öngyilkossággal kapcsolatos döntést, a román Alkotmány biztosítja egyrészt az élethez, valamint a testi és lelki épséghez való jogot (22. cikk), másrészt a magánélethez való jogot, kifejezetten nevesítve az önrendelkezési jogot (26. cikk), ezért a fenti
alapjogok értelmezése tanulsággal szolgálhat a jogalkalmazók számára Romániában is.

A Pannon Plakát Kft. and Others versus Hungary ügy tanulságai a tulajdonhoz való joggal kapcsolatosan

Ádám Varga — 2026-09-29

Jelen tanulmány az Emberi Jogok Európai Bíróságának a Pannon Plakát Kft. és mások kontra Magyarország ügyben hozott ítéletét, valamint annak az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikke szerinti tulajdonjog-értelmezésére gyakorolt következményeit vizsgálja. Az ügy a lakott területeken kívül található útszéli reklámtáblákra vonatkozó jogszabályi korlátozásokkal foglalkozott, amelyek jelentősen befolyásolták a kérelmezők üzleti tevékenységét. Az ítélet nemcsak azért figyelemre méltó, mert az ingatlanhasználat területén az állami szabályozás korlátait tárgyalja, hanem azért is, mert rávilágít a tulajdonvédelem és a vállalkozás szabadsága közötti szoros kapcsolatra. Az elemzés az EJEB és az Alkotmánybíróság érvelését is feltárja, felhívva a figyelmet az arányosság elvére, a kártérítésre és a közérdekű célok értékelésére vonatkozó eltérő megközelítéseikre. Az ügy tágabb kérdéseket is felvet a jogbiztonsággal, az átmeneti időszakokkal és a kártérítés szerepével kapcsolatban olyan helyzetekben, amelyek nem minősülnek a tulajdontól való formális megfosztásnak. A tanulmány azzal érvel, hogy az ítélet az Egyezmény rendszerén belüli „használat feletti ellenőrzés” fogalmának fejlődő értelmezését tükrözi, ahol a kártérítés egyre fontosabb szemponttá válik még a szabályozási korlátozásokkal kapcsolatos esetekben is.

A prédikáció jogellenessége — Hivatásuk gyakorlásából kizárt lelkészek büntetőjogi felelőssége

Gellért Nagy — 2026-09-29

A hivatásukból kizárt lelkészek, amennyiben tovább gyakorolják feladataikat, bűncselekményt követnek el a 2006. évi 489. törvény releváns rendelkezéseinek értelmében. E rendelkezéseket Románia Alkotmánybírósága több ízben is alkotmányosnak ítélte. Ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetgyakorlatából számos olyan példa emelhető ki, amikor egy, a fentebbi okból elítélt személy gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságának sérelmét állapították meg. E tekintetben számunkra kiemelt relevanciával bír a Tóthpál és Szabó kontra Románia ügy, amelyben éppen az idézett rendelkezések alapján ítélték el a kérelmezőket. Egy 2025. évi törvénymódosítás kapcsán ismételten az Alkotmánybíróság elé került a papi hivatás jogosulatlan gyakorlására vonatkozó előírás. Ugyan a köztársasági elnök alkotmányossági óvásában nem kifogásolta az adott személyek büntetőjogi felelősségre vonásának lehetőségét, mégis úgy véljük, hogy ezen normakontroll megfelelő lehetőséget biztosított volna az Alkotmánybíróság számára, hogy reflektáljon az Emberi Jogok Európai Bíróságának esetgyakorlatára.

Területi-közigazgatási reformok a XX. századi Romániában. A térbeliség politikai konstrukciója és a reformok motivációi

Nóra Csilla Veress — 2026-09-29

A tanulmány a XX. századi Románia területi-közigazgatási reformjait vizsgálja a térbeliség és a reformokat mozgató politikai motivációk szemszögéből. A kiemelt reformok (1925, 1929, 1938, 1950, 1952, 1956, 1960, 1968) elemzése azt mutatja, hogy a térfelosztás sosem volt semleges igazgatási aktus: az integráció, a centralizáció, a gazdasági racionalitásra való hivatkozás és a nemzetiségi-etnikai stratégiák egymással összefonódó együttese vezérelte. A Székelyföld közigazgatási kezelésének változásai — az integrációtól az atomizáción és a kontrollált autonómián át a kompromisszumos megyésítésig — kiemelten példázzák a térbeliség politikai konstruáltságát.

Az olasz büntetőjog-tudomány születése és rövid története

Miklós Pete — 2026-09-29

Dolgozatomban egy átfogó leírást nyújtok az olasz büntetőjog-tudomány történetének legnagyobb szereplőiről és az ő elgondolásaikról. A XVIII. század derekán a felvilágosodás lefektette a modern büntetőjog-tudomány szellemi alapjait. Egyik legnevesebb alakja, Cesare Beccaria ugyan még inkább volt filozófus, mint jogász, ám olyan alapelveket jelölt ki, amelyek máig meghatározzák a büntetőjogot. Modern büntetőjog-tudományról a XIX. század közepétől, a klasszikus iskola születésétől beszélhetünk. A klasszikus iskola legnagyobb mestere Francesco Carrara volt, akit a büntetőjog atyjának is szokás nevezni. A XIX. század végén és a XX. század elején a dogmatikus szemléletű klasszikus iskola antitéziseként megjelent a pozitivista iskola, kialakult a kriminológia tudománya, egyre nagyobb figyelem övezte az elkövetőt és a bűncselekmény kontextusát, a társadalmi viszonyokat. A klasszikus és a pozitivista iskola tanai ötvöződnek a második — és egyben máig hatályos — olasz büntető törvénykönyv, a Codice Rocco (1930) rendelkezéseiben is. A XX. század első felében, a fasiszta Olaszországban teret nyert a jogi technicizmus, amely — mintegy megfáradva a klasszikus és a pozitivista iskolák ideológiai csatározásától – csupán a hatályos jog vizsgálatára szorítkozott, és a büntetőjogra mint a kormányzás eszközére, s nem mint a klasszikus vagy pozitivista ideológia leképeződésére tekintett. A második világháború után Olaszország államformája királyságról köztársaságra változott, 1948-ban hatályba lépett az Olasz Köztársaság Alkotmánya, innentől az olasz büntetőjog-tudományban az alkotmánykonform értelmezés vált uralkodóvá. A XX. század második felében is előfordultak büntetőjogi iskolák, amelyek hatottak az olasz büntetőjog-tudományra, de igazán jelentős változások csak később, az európai integrációval érkeztek.

Szerzői útmutató

2026-09-29

Fábián Gyula: „Quod Non Legitur, Non Creditur”

Norbert Füzi — 2026-09-29

Halász Csenge (szerk.): Children in Digital Age

Hunor Veres-Kupán — 2026-09-29

Erdélyi Jogélet 2026/1, Teljes lapszám

2026-09-29

Erdélyi Jogélet 2025/4, előlap

2026-09-29

Contents in Hungarian

2026-09-29

Angol nyelvű tartalomjegyzék

2026-09-29

E lapszám szerzői

2026-09-29

Impresszum

2026-09-29