Erdélyi Jogélet

Erdélyi Jogélet 2025/2, előlap

cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

Magyar nyelvű tartalomjegyzék

cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

Angol nyelvű tartalomjegyzék

cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

E lapszám szerzői

cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

Impresszum

cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

Fazakas Zoltán József: A vastörvény. A román nemzetállam mint alkotmányos értékválasztás, annak tovább élése a román totális államokban és a nemzeti kisebbségek

Nagy Gellért — cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

Miért is maradt „alkalmazásban” az Optk. Erdélyben a kiegyezés után?

Veress Emőd — cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány azt vizsgálja, miért maradt alkalmazásban az osztrák Általános Polgári Törvénykönyv (Optk.) Erdélyben a kiegyezés és az unió (1867–1868) után is, noha politikailag helyreállt az egység. Raffay Ferenc nyomán bemutatja a „területi szakadozottságot”: míg Magyarországon 1861-ben kivezették az Optk.-t, és a történeti magánjog érvényesült, Erdélyben az 1853-ban bevezetett Optk. tovább élt, sőt az 1940-es évekig fennmaradt, még az impériumváltás után is. A kiegyezés után a kormány „ideiglenesen” fenntartotta Erdélyben a hatályos jogot, így magánjogi kettősség alakult ki: Magyarországon a történeti magyar jog, Erdélyben az Optk. Az 1868-as országgyűlési vitában erdélyi képviselők (Teleki, Tisza, Gál) azonnali jogegységet sürgettek, ám a kormány (Nárai Szabó) a polgári törvénykönyv gyors elfogadására hivatkozva halogatta a döntést. Ennek következményeként az Optk. sajátos erdélyi változata alakult ki, és a magánjogi jogegység soha nem jött létre.

Hároméves elbirtoklás Romániában – dilemmák és kritikák

Sztranyiczki Szilárd — cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

Az elbirtoklás feltételeit a Polgári Törvénykönyv szabályrendszere határozza meg, és tulajdonszerzést megalapozó hatása sajátos természeténél fogva körültekintő és kiegyensúlyozott jogi megközelítést igényel. A tulajdonjog birtoklás révén való megszerzése nem tekinthető olyan rendkívüli, sürgősségi jellegű eszköznek, amely mellőzhetné a megfelelő jogi garanciákat. Az elbirtoklás csakis nagyfokú óvatossággal kezelhető, olyan eljárási keretek között, amelyek egyszerre fejezik ki az intézmény társadalmi súlyát és teremtenek összhangot az igazgatási célszerűség és az alapvető jogok védelme között. Az elbirtoklás intézménye nem válhat sem politikai beavatkozás, sem pusztán statisztikai vagy adminisztratív célok eszközévé, továbbra is nélkülözhetetlenek azok
a szigorú eljárási normák és ellenőrzési mechanizmusok, amelyek biztosítják a tulajdonátruházások jogszerűségét,
legitimitását és tartósságát.

Az utóöröklés hatályos romániai szabályozásának történeti háttere

Ilyés Kinga — cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

Az utóöröklés jogintézménye jelentős átalakuláson ment keresztül a román jogban, tükrözve a polgári törvénykönyvek változásait és az éppen aktuális jogalkotói prioritásokat. Kezdetben e jogintézményt a Calimach-kódex (1817–1865) szabályozta, majd az 1864. évi Polgári Törvénykönyv kifejezetten tiltotta, így több mint egy évszázadon át nem vonatkozott rá jogi szabályozás. A 2011-ben hatályba lépett, jelenleg hatályos Polgári Törvénykönyvben a jogintézmény modernizált formában került visszavezetésre, amely a mai jogi szükségletekre reagál. Jelen tanulmány az utóöröklés történeti fejlődését vizsgálja Romániában: elemzi annak római jogi gyökereit, korábbi, valamint ma hatályos szabályozását.

Az egyszülős családok helyzete a román munkajogi és szociális jogi szabályozás perspektívájából

Vallasek Magdolna — cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány az egyszülős családokra vonatkozó munkajogi és szociális jogi védelmi mechanizmusokat mutatja be, a román szabályozásból kiindulva, ugyanakkor komparatív elemzés alapján. A minél összetettebb elemzés érdekében először az egyszülős családok fogalmának a román szabályozás alapján körvonalazható jogi értelmezését tárjuk fel, majd részletes bemutatásra kerülnek azok a sajátos eszközök, amelyek a szülők foglalkoztatásának elősegítését és szociális eszközökkel való támogatását szolgálják.

Ütközhet-e a tagállami dologi jog az uniós joggal?

Korom Ágoston, Somogyvári Máté — cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

A dologi jog egyértelműen tagállami hatáskörben van, amely a magánjogon belül különleges szerepet tölt be: a dologi jog statikusságával lehetővé teszi – többek között – a rendelkezési jog gyakorlását. Az Európai Unió jogában azonban főszabályként azokon a területeken, amelyek tagállami hatáskörbe tartoznak, a tagállamoknak a vonatkozó uniós szabályokat – a tagállami hatáskör ellenére is – figyelembe kell venniük. Itt megemlíthető a mezőgazdasági földek tulajdonának és használatának szabályozása, amelyet birtokpolitikának nevezünk. E terület a tagállamok hatáskörébe tartozik, azonban a tulajdoni kérdésekben autonómiát biztosító EUMSZ 345. cikk ellenére az állam agrárpolitikai célú korlátozásai a tőke szabad mozgásának szigorú megszorításai alá esnek. Az állandó ítélkezési gyakorlat alapján a birtokpolitikában semmi jelentősége nincs az EUMSZ 345. cikkének. Ezzel szemben a dologi jog esetében érvényesül az úgynevezett magánjogi autonómia elve: ennek alkalmazásában, ha dologi jog ütközik uniós joggal, a dologi jog csak kivételesen vizsgálható felül. Ezen ítélkezési gyakorlatot vizsgáljuk jelen tanulmányban.

Törekvések és kihívások a provokatív védjegyek lajstromozását abszolút kizáró okok egységes értelmezésére az európai uniós jogharmonizáció keretei között

Vigh Beáta — cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

Az uniós védjegyreform fő célkitűzései között szerepelt az egységes uniós védjegyrendszer megteremtése, valamint a védjegyek lajstromozására, használatára, megújítására és törlésére vonatkozó szabályok harmonizálása és értelmezése az Európai Unió egész területén. Az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok védjegyekre vonatkozó jogának közelítéséről szóló 2015. március 31-i 2015/2436/EK irányelve fontos eszköze e jogharmonizáció megvalósításának. E védjegyirányelv a 4. cikk (1) bekezdés f) pontjában megfogalmazott elvek megértésére tett kísérletek, valamint a jelentősebb döntések vizsgálata révén rálátást nyerhetünk arra az érzékeny egyensúlyra, amely a védjegyek szabályozásához szükséges, és arra a kihívásra,
amellyel az Európai Unió Bírósága és a tagállami bíróságok szembesülnek a védjegyek lajstromozását kizáró abszolút okok eseti alkalmazása során. Az EUIPN által 2023-ban kidolgozott CP14 Közös gyakorlat olyan fontos eszköz, amely nagymértékben hozzájárul a jogi normák és fogalmak egységes és egyértelmű értelmezéséhez és alkalmazásához az Európai Unióban.

Belgium új korlátolt felelősségű társasági modellje: fordulópont az európai társasági jogban?

Füzi Norbert — cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

Jelen tanulmány a belga társasági jog 2019-ben hatályba lépett reformját vizsgálja, amely új alapokra helyezte a kontinentális európai társasági jog egyik legelterjedtebb társasági formáját, a kft.-t. A reform központi eleme a törzstőke fogalmának teljes kivezetése, amelyet új típusú hitelezővédelmi eszközök – így a pénzügyi terv, valamint a mérleg- és likviditási teszt – váltottak fel. A tanulmány elemzi e rendelkezések dogmatikai hátterét és gyakorlati hatásait, különös tekintettel a diszpozitív szabályozás előtérbe kerülésére, valamint az üzletrészek forgalomképességének és strukturálhatóságának szélesítésére. A belga kft. modell ily módon egy rugalmas, szerződéses alapon működő társasági formát testesít meg, amely képes egyszerre betölteni a családi vállalkozás, illetve
a tőzsdén jegyzett cég szerepét. A tanulmány egyes fajsúlyos kérdések tekintetében párhuzamosan vizsgálja a
magyar szabályozástól való eltéréseket is.

A kriptopénz vizsgálata polgári jogi megközelítésben

Józsa Ede — cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

A tanulmány a kriptopénz jogi természetét vizsgálja polgári jogi nézőpontból, különös figyelmet fordítva arra, hogy a kriptovaluták miként illeszkedhetnek a jelenlegi magyar és román magánjogi rendszerbe. A szerző részletesen elemzi a pénz fogalmának történeti és jogi fejlődését, a kriptopénz funkcionális sajátosságait, valamint annak alkalmazhatóságát pénzként a szerződésekben. A tanulmány kitér arra is, hogy a kriptopénz jelenleg nem minősül törvényes fizetőeszköznek, és gyakran csereügyletként értelmezhető, nem klasszikus pénzbeli teljesítésként. A tanulmány célja, hogy rávilágítson a jogalkotás előtt álló kihívásokra és a szabályozás szükségességére a digitális fizetőeszközök vonatkozásában.

Erdélyi Jogélet 2025/2, Teljes lapszám

cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000

Szerzői útmutató

cs, 06 nov 2025 00:00:00 +0000