Nemzetek vagy nemzetiségek? Törvények és törvénytervezetek a nemzetiségi egyenjogúságról az 1860-as években

Absztrakt

Az 1860-as évek Magyarországán és Erdélyében a közjogi viszony rendezése után a nemzetiségi egyenjogúság és így a nemzetkénti elismerések és a nyelvhasználat kérdése a legfontosabb megoldásra váró feladat volt. A nemzeti kérdés előtérbe kerülésével a magyar mellett a nemzetiségi politikai elitek is megfogalmazták tervezeteiket a nemzetiségi és nyelvi viszonyok korszakalkotónak szánt szabályozására, míg az uralkodó, ideiglenesnek szánt királyi rendeletekkel koordinálta a kérdést a végleges 1868. évi XLIV. törvénycikkig. A nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvény és az azt megelőző tervezetek számos nyelvhasználati tárgykört szabályoztak mindegyik hatalmi ágat illetően; kiemelt szerepet kapott viszont a nemzeti deklarációk, azaz egyes közösségek kollektívumként, jogalanyként való elismerésének a kérdése, amely további, azt megillető jogosultságok levezetését tette (volna) lehetővé a korszakban. A tanulmányban vizsgált törvények és magyar, illetve nemzetiségi részről megfogalmazott törvényjavaslatok között meghatározó eltérések mutatkoznak a tekintetben, hogy hány nemzetet ismert el kollektívumként, hogyan definiálta a kisebbségeket, és milyen nemzetfogalmat állapított meg az adott tervezet. A tanulmányban ezek különbözőségét vizsgálom a magyar politikai elithez kötődő 5 törvénytervezeten (köztük a törvénycikken), 8 nemzetiségek által beterjesztett javaslaton (köztük az 1863—1864-es erdélyi országgyűlés törvényein), az uralkodó és a Helytartótanács által jegyzett királyi rendeleteken és törvénytervezeteken és egy közös függetlenségi-nemzetiségi törvénytervezeten keresztül.