A Csemegi-kódex alkalmazása napjainkban

Absztrakt

Az első kodifikált magyar Büntető törvénykönyv az 1878. évi V. törvénycikk volt, amit Csemegi-kódexnek szoktak nevezni Csemegi Károly államtitkár után. Az 1878. évi V. törvénycikk a magyar büntetőtörvénykönyv a bűntettekről és a vétségekről általános része 1951-ig, különös része pedig 1962-ig maradt hatályban. Közismert, hogy a kódex nagyon mély nyomokat hagyott a magyar büntetőjogi gondolkodásban.1 Hatása azonban jelenleg is él, és egyes jogintézmények megértéséhez napjainkban is meghatározó jelentőségű lehet. A konkrét ügyekre irányadó jogalkalmazói értelmezést a nyomozó hatóságok, az ügyészség és a bíróság végzi. Emellett jelen van a jogtudományi jogértelmezés is elsősorban a tudományos szakirodalomban. A kétféle jogértelmezés kölcsönhatásban áll egymással, hiszen a jogalkalmazóktól is elvárás a tudományos megalapozottság, de a jogirodalom sem függetlenítheti magát a joggyakorlat iránymutatásától. A tudományos és jogalkalmazói értelmezés egyaránt lehet nyelvtani, logikai, történeti vagy rendszertani. A Csemegi-kódex nyilvánvalóan a történeti értelmezés körében bukkanhat fel.