„Rîmaru” – egy sorozatgyilkos család

Szerzők

  • Kádár Hunor Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, Jogtudományi Intézet, Kolozsvár

DOI:

https://doi.org/10.47745/ERJOG.2023.02.11

Kulcsszavak:

sorozatgyilkos, „a bukaresti vámpír”, halálbüntetés, „a viharban gyilkoló”, ujjlenyomat

Absztrakt

1970 és 1971 között Ion Rîmaru, 25 éves egyetemi hallgató, számos brutális emberölést, emberölési kísérletet, erőszakos nemi közösülést és arra irányuló kísérletet követett el Bukarestben. Esős, szeles időben gyilkolt, az áldozatokat egy kemény tárggyal vágta fejbe, megerőszakolta, összevágta vagy összetépte azok fehérneműit és kirabolta őket. Mivel az áldozatokat nemi szerveik környékén harapta meg, és néhány esetben kiszívta azok vérét, a „bukaresti vámpír” megnevezéssel illették. A sorozatgyilkost az egyik gyilkosság helyszínén felejtett orvosi igazolás buktatta le. Ion Rîmaru beismerte a terhére felrótt bűncselekmények elkövetését. Halálra ítélték, és 1971. október 23-án a Jilavai Büntetés-végrehajtási Intézetben kivégezték. 1944-ben Bukarestben öt gyilkosságot követtek el, azonban a sorozatgyilkost nem sikerült azonosítani. Az elkövetőt „a viharban gyilkoló” megnevezéssel illeték, mivel esős, szeles időben, az ablakot felfeszítve hatolt be az áldozatok alagsori lakásába. Az ádozatokat egy kemény tárggyal vágta fejbe, azonban nem erőszakolta meg és nem rabolta ki őket. 1972. október 23-án Ion Rîmaru apjának, Florea Rîmarunak a holttestét szállították a Bukaresti Igazságügyi Orvostani Intézetbe, ahol levették az elhunyt ujjlenyomatát. Constantin Țurai professzor, az intézet igazgatója, aki 1944-ben a nyomozást vezette, emlékezett „a viharban gyilkoló” sorozatgyilkos ujjlenyomatára, és észrevette, hogy Florea Rîmaru ujjlenyomata nagymértékben hasonlít arra. Daktiloszkópiai vizsgálatok alapján megállapították, hogy „A viharban gyilkoló” sorozatgyilkos valójában Florea Rîmaru volt.

##submission.downloads##

Megjelent

2024-01-04

Hogyan kell idézni

Kádár, H. (2024). „Rîmaru” – egy sorozatgyilkos család. Erdélyi Jogélet, 4(2), 143-153. https://doi.org/10.47745/ERJOG.2023.02.11

Folyóirat szám

Rovat

III. Bűnügy-történeti konferencia