Arzénes asszonyok

Absztrakt

1929 nyarán döbbenetes, több mint száz áldozatot követelő gyilkosságsorozat híre rázta meg Magyarországot és a nagyvilágot. A tiszazugi térségben asszonyok közel húsz éven keresztül a nagyrévei bába segítségével légypapírból kiáztatott vagy légykőből kinyert arzénnal mérgezték meg útjukban álló rokonaikat felelősségre vonás nélkül, annak ellenére, hogy cselekményükre éveken keresztül névtelen levelek hívták fel a hatóságok figyelmét. Az első levél után még 5 évnek kellett eltelnie, mire az igazságszolgáltatás gépezete beindult.

77 gyanúsított ellen indult nyomozás, majd 39 elkövetővel szemben vádat is emeltek, végül 28 ítélet született, 162 szándékos gyilkosságot bizonyítva. Hat esetben az elsőfokú bíróság kötél általi halálbüntetést szabott ki az elkövetőkre, melyből hármat végre is hajtottak.

Az elkövetők többsége asszony volt, aki férjével, szeretőjével, gyermekével vagy örökség miatt felmenőivel végzett.

Tanulmányomban ezen arzénos tömegmérgezés fekete krónikáját kívánom bemutatni a kezdetektől annak lezárásáig, kitérve arra is, hogyan telhetett el közel húsz év felelősségre vonás nélkül, majd mi vezethetett oda, hogy az asszonyok a halálosztó nagyrévei bába segítségét kérjék.

A nyomozásokat 1929-ben rendelték el, de tanulmányomat öt évről korábbról indítva bemutatom az előzményeket, okokat, melyek biztosították az arzénos bába zavartalan munkálkodását. Ezután 1929-ben a három hónap alatt lefolytatott, októberben lezárt nyomozást veszem górcső alá, annak nehézségeire kitérve, de bemutatva azt a csendőri furfangosságot, mely megtörte a bűnös asszonyok hallgatását. Ezután a bírósági  eljárásokat és annak eredményét vizsgálom.

Természetesen valamennyi ügyet külön-külön bemutatni nem lehet, hisz összesen 77 nyomozás, 28 bírósági eljárás van, ezért azok közös jellemzőin túl egy-egy esetre térek ki, mely híven tükrözi a kor igazságszolgáltatását.