A „hóhér” felelősségre vonása – A Wolmuth Ferenc plébános kivégzése miatt indult kései büntetőeljárás

Absztrakt

A magyarországi Tanácsköztársaság funkcionáriusainak büntetőjogi felelősségét a kommün bukása után meginduló eljárásokban vizsgálták meg. A legsúlyosabb vádak a vörösterrorhoz sorolható emberölések voltak. Az eljárásokat az ismét hatalomra került baloldali diktatúra idején sok kritika érte, azokat sokan egyenesen a fehérterrorhoz sorolták. Az értékelés lényeges kérdése, hogy a Tanácsköztársaság rendelkezett-e államisággal, így funkcionáriusai eljárási jogosultsággal. Sok per megítélése lényegében ezen a kérdésen múlik. A császári plébános kivégzése azonban ettől függetlenül is túlkapásként értékelhető, Wolmuth Ferenc, ha el is követett valamit, tettéért semmilyen jogrendben nem járt volna halálbüntetés. Gyilkosai közül négy személyt már 1920 elején elítéltek és kivégeztek. Novoszád János azonban 1931-ig bujkált, csak ezután került bíróság elé. Kései perének vizsgálata számos tanulsággal szolgál a vonatkozó joggyakorlattal kapcsolatban.