Magánjogias elemek a közszolgálati jogviszonyokban a XVIII–XXI. században

Absztrakt

A jelen tanulmány a magánjog és a közigazgatási jog kapcsolódási pontjait vizsgálja történeti és kortárs szemszögből. Ennek során körvonalazza a közigazgatási jog fejlődési útját és trendjeit, megvizsgálva, hogy a magánjog – és a 20. századtól kezdve az „általános” munkajog – milyen mértékben befolyásolta a közigazgatási jog területét egy adott időszakban. Az abszolutista korszakban a római jog analógiáit használták – sikertelenül – a közigazgatási jogviszonyok meghatározására, ami ahhoz vezetett, hogy megjelent az az akadémiai nézet, miszerint új jogterületre van szükség: a közigazgatási jogra. Ennek az új jogi fogalomnak a dogmatikai fejlődése Európában a 19. század második felében és a 20. század első felében zajlott le, de még itt sem tűntek el teljesen a magánjogi megoldások. Ezt követte az új közszolgáltatás menedzsment (New Public Management) és később a neoweberiánus elmélet térnyerése, amelyek még ma is nyomot hagynak a közigazgatási jogban. Ezen belül a tanulmány példákat hoz a jelenlegi közszolgáltatási szabályozásokra, amelyek „privatizálódnak”, vagy éppen az ellenkező irányba mutatnak.