Évkönyvek a szokásjoggal szemben

A papi testületek tagjainak részvétele a szenátus ülésén a második pun háború idején

Absztrakt

Ebben a munkámban az ókori Róma egyik legmagasabb papi tisztségviselője (flamen Dialis) és a jogszolgáltatás vezetője (praetor) közötti vitát mutatom be. A vita a flamen azon jogán alapult, hogy vajon részt vehet-e a szenátus ülésein vagy sem. A flamen érvelése a régi évkönyvek szövegén alapult, valószínűleg a római királyság idejéből származó törvényeken. Az ő álláspontját azonban a praetor elutasította, álláspontja szerint bármilyen jognak a szakadatlan gyakorláson kell alapulnia. A vita sajátos római módon oldódott meg: a flamen egyéni érdemei miatt, és nem érvei hatására kapta meg a szenátusi üléseken való részvétel jogát. Álláspontom szerint a két személy mögött két politikai csoport állt: az egyik oldalon a flamen mögött a patríciusok álltak M. Pocius Cato vezetésével, míg a másik oldalon a praetor mögött feltehetőleg Licinius a pontifex maximus állt, aki a Scipio család által vezetett plebejus politikusokat képviselte.