A fakultatív polgári házassági modell magánjogi integrációjának lehetőségei Magyarországon – empirikus tapasztalatok egy lehetséges jogpolitikai irányról

Absztrakt

A tanulmány azt vizsgálja, hogy Magyarországon milyen jogtechnikai és alkotmányos feltételek mellett lenne lehetséges egy fakultatív házassági modell bevezetése, amelyben az egyházi szertartás keretében kötött házasság – bizonyos törvényi garanciák teljesülése esetén – ugyanazokat a polgári jogi joghatásokat váltaná ki, mint az állami anyakönyvvezető előtt kötött házasság. Az elemzés a magyar magánjogban régóta fennálló feszültség keretébe helyezi a kérdést, amely az egyéni autonómia és az állami kontroll között húzódik a személyi állapot szabályozásában. Európai összehasonlító megoldásokra építve a tanulmány amellett érvel, hogy a modern magánjogban a házasságot elsősorban a felek komoly és egybehangzó akaratnyilatkozata hozza létre; az állami elismerés nagyrészt deklaratív jellegű, amely a jogbiztonságot és a közfelügyeletet szolgálja, nem pedig magát a jogviszonyt konstituálja. Az empirikus rész szakmailag érintett szereplők körében végzett vegyes módszertanú kutatáson alapul. A lelkészek túlnyomó többsége (≈89%) úgy véli, hogy az általuk végzett szertartás alkalmas jogilag érvényes házasság létrehozására, míg a tágabb szakmai minta két, végső soron összeegyeztethető narratívát fogalmaz meg: a magánautonómia védelmét és az előre látható, államilag garantált nyilvántartás iránti igényt. Az eredmények arra utalnak, hogy a házassági formák szabályozott pluralizmusa társadalmilag és normatívan elfogadhatónak tekinthető, és hogy egy választható, egyházi vagy polgári úton elérhető egységes jogi státusz koherensen illeszthető lenne a magyar magánjog rendszerébe anélkül, hogy fel kellene adni az állam és az egyház viszonyára vonatkozó alkotmányos korlátokat.