A társasági szerződés normatív funkciója és a társasági jogi diszpozitivitás dogmatikai korlátai

Absztrakt

A tanulmány a magyar Polgári Törvénykönyv diszpozitív társasági jogi szabályozásának egyik alapvető dogmatikai kérdését vizsgálja: milyen pozitív szempontok alapján jelölhetők ki a társasági autonómia határai. A tanulmány állítása szerint a társasági szerződés a cégbejegyzést követően már nem kizárólag a tagok közötti szerződéses kapcsolatot rendezi, hanem a gazdasági társaság szervezeti és működési rendjének normatív alapdokumentumává válik. E funkcióváltás indokolja, hogy a társasági szerződés ne csupán a szerződési autonómia, hanem a társasági jog intézményi sajátosságai felől is értelmezhető legyen. A tanulmány összehasonlító jogi kitekintéssel bemutatja a company constitution elmélet főbb eredményeit, majd elemzi a magyar bírói gyakorlatot abból a szempontból, hogy az miként jelöli ki a társasági autonómia korlátait. A szerző amellett érvel, hogy a bírói gyakorlatban megjelenő garanciális és intézményi szabályok mögött egy olyan dogmatikai kategória rajzolódik ki, amely a társasági autonómia intézményi feltételeit biztosító szervezeti szabályokat foglalja magában. A tanulmány célja nem e szabályok teljes körű meghatározása, hanem egy olyan értelmezési keret felvázolása, amely hozzájárulhat a Ptk. 3:4. §-ának következetesebb dogmatikai alkalmazásához.