Az orvosi látlelet szerepe a csecsemőgyilkosság miatt indított eljárásokban

Absztrakt

A tanulmány három, Békés vármegyében csecsemőgyilkosság (infanticidium) miatt indult büntetőeljárás esetében vizsgálja az orvosi szakvélemény (visum repertum) szerepét. A szakértői vélemények a rendeletek előírásainak és az orvosi szakmai szabályoknak megfelelően születtek. A vád és a védelem a szakvéleményre alapozta az érveket, a bíróság minden esetben elfogadta a törvényszéki orvos álláspontját. Egy esetben nem találták meg a csecsemő holttestét, ezért a szülést bizonyító orvosi vizsgálat alapján házasságtörésért ítélték el az asszonyt (1823). A második esetben koraszülés történt, így a terhesség eltitkolása miatt büntették az özvegyasszonyt (1847). A harmadik esetben a sérülés szándékos okozását nem lehetett bizonyítani, csak a csecsemő elvérzését, így a lányt gondatlan halálokozásban találták bűnösnek (1834).