Változatok bűnösségi alakzatokra: a „véletlen” Csanád vármegye törvényszékének reformkori gyakorlatában

Absztrakt

Az 1848 előtti magyar büntetőjog szokásjogi jellege miatt az alkalmazott büntetőjog megismerése a bírósági praxis (levéltári iratok) feltárásával történhet. Ez az időszak a magyar jogi szaknyelv megteremtésének első kísérlete. Az elsőfokú jogszolgáltatás nyelve 1806-tól több vármegyében (pl. Csanád vármegye) magyarrá vált, a korábbi relatíve egységes latin fogalomrendszer „szétesett”. A vármegyék önállóan elkezdtek szótárakat írni (1806–1807) és a latin terminusok helyett új magyar szavakat „csinálni”. A bírósági jegyzőkönyvek nagyon változatosan nevezték a bűncselekményeket is, a dogmatikai kategóriáknál ez még jobban látszik. Az 1810-es években pedig megjelenik a jogtudományban a culpa dolo determinata is. A dolus és a culpa helyett számos magyar elnevezés megfigyelhető, ilyen a „véletlen”. Három jogeset (1808, 1811, 1821) elemzéséből megállapítható, hogy a törvényszék a „véletlent” a szándékosság ellentéteként kezelte. Egyszer gondatlan emberölés, egyszer praterintencionális emberölés ítéletében szerepel, így feltételezhetően a culpa magyar megfelelőjeként alkalmazták.