A senatus consultum ultimum Cicero beszédeiben

Absztrakt

A cicerói életmű számos ponton említi, két alkalommal pedig – méghozzá ugyanazon évben, Kr. e. 63-ban – behatóbban is taglalja a senatus consultum ultimum jelentőségét, amellyel a szenátus szükségállapotot hirdetve felhatalmazta a magisztrátust, hogy bizonyos jogi korlátokon átlépve, kizárólag az állam érdekét legfőbb törvénynek tekintve járjon el. E két hosszabb elemzés a Pro Rabirio perduellionisban, vagyis a Saturninus néptribunus megölése miatt államellenes bűntettel, perduellióval vádolt Rabirius védelmében tartott beszédében, valamint a Catilinariákban, vagyis a consulként az összeesküvést (coniuratio) szító Catilina elleni beszédekben olvasható.