Az emberölés szabályozása a kora középkori fríz törvénykönyvben

Absztrakt

A Lex Frisionum a germán népjog „harmadik generációjába” tartozik, azon gyűjtemények sorába, amelyek – akárcsak a Lex Saxonum és a Lex Thuringorum – Nagy Károly utasítására kerültek lejegyzésre. A gyűjteményt feltehetően 802-ben, az Aachenben megtartott birodalmi gyűlésen terjesztették az uralkodó elé, ám ránk maradt formájában soha nem vált a gyakorlatban is alkalmazott, alkalmazható jogforrássá. A gyűjtemény erőteljesen, a germán népjogok többségét meghaladó mértékben büntetőjogias szemléletű, és a szankciós rendszer minden következetlensége ellenére viszonylag zárt és koherens rendszerben foglalja össze a korabeli Frízföld (alemann és frank elemekkel átszőtt) szokásjogát. Az élet elleni bűncselekmények szabályozása – amire a tanulmány a Lex Frisionum datálásának és jogforrási jellegének tisztázása után rátér – nemcsak a „különös részi” tényállások, hanem bizonyos „általános részi” (a tettességre, részességre, szándékosságra, gondatlanságra és jogellenességet kizáró okokra vonatkozó) szabályozások tekintetében tesz lehetővé jogtörténetileg értékes következtetéseket.