Területi-közigazgatási reformok a XX. századi Romániában. A térbeliség politikai konstrukciója és a reformok motivációi

Absztrakt

A tanulmány a XX. századi Románia területi-közigazgatási reformjait vizsgálja a térbeliség és a reformokat mozgató politikai motivációk szemszögéből. A kiemelt reformok (1925, 1929, 1938, 1950, 1952, 1956, 1960, 1968) elemzése azt mutatja, hogy a térfelosztás sosem volt semleges igazgatási aktus: az integráció, a centralizáció, a gazdasági racionalitásra való hivatkozás és a nemzetiségi-etnikai stratégiák egymással összefonódó együttese vezérelte. A Székelyföld közigazgatási kezelésének változásai — az integrációtól az atomizáción és a kontrollált autonómián át a kompromisszumos megyésítésig — kiemelten példázzák a térbeliség politikai konstruáltságát.