Miért is maradt „alkalmazásban” az Optk. Erdélyben a kiegyezés után?

Absztrakt

A tanulmány azt vizsgálja, miért maradt alkalmazásban az osztrák Általános Polgári Törvénykönyv (Optk.) Erdélyben a kiegyezés és az unió (1867–1868) után is, noha politikailag helyreállt az egység. Raffay Ferenc nyomán bemutatja a „területi szakadozottságot”: míg Magyarországon 1861-ben kivezették az Optk.-t, és a történeti magánjog érvényesült, Erdélyben az 1853-ban bevezetett Optk. tovább élt, sőt az 1940-es évekig fennmaradt, még az impériumváltás után is. A kiegyezés után a kormány „ideiglenesen” fenntartotta Erdélyben a hatályos jogot, így magánjogi kettősség alakult ki: Magyarországon a történeti magyar jog, Erdélyben az Optk. Az 1868-as országgyűlési vitában erdélyi képviselők (Teleki, Tisza, Gál) azonnali jogegységet sürgettek, ám a kormány (Nárai Szabó) a polgári törvénykönyv gyors elfogadására hivatkozva halogatta a döntést. Ennek következményeként az Optk. sajátos erdélyi változata alakult ki, és a magánjogi jogegység soha nem jött létre.