A longobárdoktól a longobárd jogig – nép, királyság és írott törvény Itáliában

Absztrakt

A Leges Langobardorum jogtörténeti értelmezése csak akkor kerülheti el az eredetmítoszok és a későbbi dogmatikai kategóriák visszavetítését, ha a törvényanyag keletkezését a longobárd politikai közösség itáliai átalakulásával együtt vizsgálja. A 643. évi Edictus Rothari nem egy változatlanul megőrzött, Itáliába hozott népjog egyszerű írásba foglalása, hanem egy közel három nemzedéke fennálló, helyi társadalmakat és késő római intézményi örökséget magába építő királyság latin nyelvű törvényhozási önmeghatározása. A tanulmány az eredethagyomány, a pannóniai jelenlét és az 568. évi bevonulás forráskritikai vizsgálatából kiindulva követi a királyság területi, társadalmi és vallási átalakulását, majd Rothari királyi emlékezetét, az Edictus belső rendjét, a latin írásbeliség és a longobárd terminológia kapcsolatát, végül pedig az egymást követő királyok törvényei között felismerhető normakapcsolatokat elemzi. A Rotharitól Aistulfig vezető törvényhozási ív azt mutatja, hogy a corpus egységét az írott alapréteg fennmaradása és az ehhez kapcsolódó, eltérő mélységű királyi módosítások teremtették meg.