A nyilvánosság és az adatvédelem egyes kérdéseiről a büntetőeljárások során

Absztrakt

A XIX. század hajnalán a nyilvánosság elvének az érvényesülése a büntetőeljárások során a korabeli értelmiség egyik legfontosabb célja volt. Ennek funkciója kettős: egyrészt a nyilvánosság jelenti az egyetlen valódi kontrollt a független igazságszolgáltatás felett, másrészt ezáltal elkerülhetővé válik, hogy az eljárásban részt vevők jogai csorbát szenvedjenek. A XX. század végére azonban a nyilvánosság egészen más értelmet nyert, mint korábban. Míg évszázadokkal ezelőtt a nyilvánosság gyakorlatban inkább csak a közösség előtti nyilvános eljárást jelentette, addig manapság az információs társadalom megjelenésével a bűnügyek országos vagy akár nemzetközi érdeklődést is kiválthatnak. Ez utóbbinak azonban számos olyan következménye van, ami már nem előnyös. A médián keresztül sokkal könnyebben szivároghatnak ki adatok mind a sértettek, mind az elkövetők vonatkozásában, melyekkel könnyen vissza lehet élni. Ráadásul a média nem csupán tájékoztat, hanem egyben véleményt alkot, ezzel pedig a közvéleményt befolyásolja, ha pedig a bírói döntés végül a közvéleménnyel ellentétes lesz, akkor az igazságszolgáltatásba vetett hit is csökkenhet. Az egyértelmű, hogy a nyilvánosság alapelvét mindezek ellenére sem lehet megszüntetni, ám a felvetett problémák valósak. Tanulmányomban a nyilvánosság elvéből következő visszásságokat vizsgálom, valamint arról értekezem, hogy milyen megoldások lehetnek ezekre a problémákra, amelyek nem vezetnek a nyilvánosság indokolatlan korlátozásához. Ennek során a hatályos magyar jogszabályok is vizsgálat alá kerülnek.