A „Viszkis rabló” megítélése a közvéleményben és a médiában

Absztrakt

Általánosságban elmondható, hogy a média hajlamos még az indokoltnál is negatívabb képet mutatni a bűnelkövetőkről: még az indokoltnál is rosszabb színben tüntetik fel, jellemzően a negatív tulajdonságait emelik ki, mentő körülményeiről nem vagy alig esik szó, miközben a másik oldalon az áldozatnak pedig igyekeznek a védtelenségét kiemelni, a sértetti felelősség teljes figyelmen kívül hatásával. Ez az attitűd pedig rendszerint a közvéleményre is kihatással van, ami jelentősen megnehezíti azt, hogy egy súlyosabb bűncselekmény elkövetője a szabadulását követően vissza tudjon illeszkedni a társadalomba.

A fentiek tükrében különösen érdekes, hogy egy közel ötven rendbeli, fegyveresen elkövetett rablással és más bűncselekményekkel vádolt férfinél mi váltotta ki a megszokottól teljesen eltérő reakciót a média és a közvélemény körében. Ambrus Attila esetében ugyanis pontosan ez történt: az emberek egy jelentős része már akkor is mellette állt, amikor a rendőrség elől menekült, sőt, voltak, akik kifejezetten azért szurkoltak, hogy az 1999-es szökése után ne kapják el őt ismételten. Az elfogását követően rengetegen sokallták azt a büntetést, amit kapott, szabadulása óta pedig – amellett, hogy keramikusként is tevékenykedik – közismert médiaszemélyiséggé is vált, aki számos (szórakoztató) televíziós műsorban is részt vett.

Előadásomban azt vizsgálom meg, hogy mi is okozta ezt a sajátos „Ambrus Attila-jelenséget”. Vajon az általa elkövetett cselekmények erkölcsi megítélése volt kevésbé egyértelmű, mint más esetekben? Vagy az elkövető jellemében, esetleg karakterében kell keresni a választ? Mi volt a társadalom véleménye a ’90-es években a bankokról és a rendőrségről? Ez a megítélés befolyásolhatta a Viszkis rablóról kialakított képet? A prezentáció során sor kerül néhány, az ügy kapcsán kevésbé vizsgált körülmény részletesebb elemzésére, valamint az események kriminálpszichológiai
vizsgálatára is.