A simile… A román−magyar viszony és tanulságai az alkotmányjog-történet tükrében

Absztrakt

A tanulmány a köztudatban tévesen rögzült néhány alapkérdés tisztázását, egyfajta szembesítés elvégzését vállalja fel annak érdekében, hogy a román−magyar viszony viszony javításának kezdő lépéseit elvégezhessük. A fenti cél és alaptézis érdekében a köztudatban rögzült tévedések, mítoszok mindkét oldalról való megvilágítása és száműzése elsődleges feladat. E körben feltárásra kerül, hogy sem a végletekig leegyszerűsített „ezeréves magyar elnyomás” toposza, sem pedig a „lassú − magyarellenes − román nemzeti térfoglalás” tézise nem tartható. A konstruktív párbeszéd érdekében érdemes visszatérni arra a magyar reformkorban, sőt a román államok egyesítése idejében leginkább uralkodó álláspontra, amely szerint a két nép egymásrautaltsága, sorsközössége valós és tényleges közös utat képez. Ennek érdekében a tanulmány a jogtörténet segítségével ismerteti a nacionalizmus eredeti jelentését, az 1868. évi magyar nemzetiségi törvény megalkotása során elhangzott többségi és kisebbségi érveket, a többség-kisebbség relációjában értelmezhető modelleket és a két állam viszonyát ezen modellekhez akkor és most. E körben Magyarország és Románia alkotmányos felfogása kerül elemzésre a kisebbségi kérdéssel kapcsolatban a magyar kisebbség igényei legitimitásának bizonyítási szándékával. A tanulmány alaptétele e körben: amennyiben valamely kisebbségi igény román oldalról megfogalmazva a magyar államkereteken belül legitim volt, úgy argumentum a simile annak a magyar oldalról való megfogalmazása a román államkereteken belül is szükségképpen legitim.